Fogtömés, Budapest, IX. kerület - Amalgám tömés (Fogászat) 5 rendelő kínálata (74 Fogorvos, 69 Fogszabályozó szakorvos, 68 Fogtechnikus, 68 Fogászati asszisztens, 69 Szájsebész)

A fogászat­ban tömés alatt azt a műveletet értjük, mely során különböző anyagok a fogba helyezésével helyreállítjuk a sérült fog integritását. A fog tömés­ére általában fogszuvasodás vagy valamilyen trauma következtében kerül sor. Viszont túl nagy hiányok esetén már nem lehet tömés­sel helyreállítani a fog struktúráját, ilyenkor betétek, fogpótlások készítéséhez kell folyamodni.

A ma elérhető legmodernebb fogászati tömőanyagok felhasználásával a tömés, illetve fogászati restauráció szinte észrevehetetlenné tehető, a fog újraegészségessé válik. Az UV fény hatására megkötő, kikeményedő tömőanyagok a fog anyagával összekötnek, rendkívül időtállóak, a környezetbe beleolvadnak mivel színük a természetes fog színével megegyezőek. Az eredeti fogformát követve jól barázdált fogfelszín alakítható ki. A régi amalgámtömések az idő folyamán elvesztik zárásukat, a tömések széleinél keletkezett réseken keresztül a fogak gyakran elszuvasodnak. Az évek folyamán az amalgámtömések ezüst tartalma a fogzománcba beoldódik és ez a fogak elszürküléséhez vezet. Célszerű a régi amalgámtöméseket kicserélni korszerű, kompozit alapanyagúra.

A saját fog megtartása rendelőnk első számú célja, feladata. A szuvas fogak ellátása során nem csupán fogszínű töméseket, hanem esztétikus restaurációkat végzünk. Ennek során arra törekszünk, hogy a fog eredeti formáját, színét, visszaállítsuk. Ehhez a legtartósabb, legjobb optikai eredményt nyújtó anyagokat használjuk. Egy pár szó az amalgámtömésről. Tévhit az, hogy az amalgámtömés káros. A káros hatását a higany felszabadulásával magyarázták. De számos kutatás bebizonyította, hogy a csapvízben több higany van, mint amennyi a tömésből felszabadul. Az amalgámtömésből kétszer szabadul fel, amikor készítik -ekkor a fogorvosra jelent kockázatot a higany- és amikor eltávolítják. Rendelőnk komoly figyelmet szentel a körültekintő töméseltávolításra, hogy minél kevesebb fémrészecske kerüljön a szájnyálkahártyára, minimálisra csökkentve az esélyt arra, hogy a higany a szervezetbe kerülhessen. Az amalgámtömésnek azonban van egy olyan tulajdonsága, hogy az idők folyamán tágul, kiemelkedik a fogból. Ekkor kis rések keletkeznek a tömés mellett a fogban, amelyeken keresztül alászuvasodhatnak. A tömés melletti szuvasodás meggyengíti az ép fogállományt, amely letörhet. A veszélyt az jelenti, hogy ez a folyamat addig nem fáj, amíg el nem éri a szuvasodás a fogbelet, és meg nem betegíti azt. Ha nem avatkozunk be időben, akkor előfordulhat, hogy fajdalom nélkül letörik a fog, amit bizonyos esetekben csak koronával, betéttel lehet visszaépíteni. Rossz esetben, amikor a szuvasodás eléri a fogbelet, a fog igen nagy fájdalom mellett elhalhat. Ilyenkor a fog jó esetben gyökérkezeléssel és felépítéssel menthető meg. Ne feledjük, hogy a legkorrektebb gyökérkezelés mellett is adódhatnak problémák. A gyökérkezelt fogak, mivel élettelenek elszíneződhetnek, kiszáradhatnak és emiatt eltörhetnek.

Az esztétikai tömés színe megegyezik a fog színével, ezért észrevétlen. Az amalgámtöméssel ellentétben nem tartalmaz fémet, nincs káros hatással a szervezetre (nem okoz allergiát sem). Az esztétikai tömés azonnal terhelhető, stabilan kötődik a foghoz. Kopásálló, színe évek múlva sem változik.

A tömések egyik speciális fajtája, melyet a fogtechnikus készít el a laboratóriumban precíziós lenyomatok alapján. Különböző anyagokból készülhet, például kompozitból, kerámiából vagy aranyból. Az elkészült betétet a fogorvos speciális ragasztócementek segítségével rögzíti a kialakított üregben. Mivel a restauráció szájon kívül készül, anyagtani és Nagy általánosságban elmondható hogy nagy foganyag-veszteség esetén, különösen ha gyökérkezelt fogról van szó, mindenképpen előnyben kell részesítenünk a töméssel szemben. esztétikai szempontból is sokkal tökéletesebb eredmény érhető el, mint a hagyományos tömésekkel. Továbbá nagymértékben szuvasodott fogaknál megfelelően rekonstruálható a fog eredeti alakja, mellyel elkerülhető a nem kívánt ételbeékelődés.